Rajcsányi család honlapja
János szabadságharcos lelkész

 Egy forradalmár lelkész, író, középiskolai és teológiai tanár
Rajcsányi János
( 1815-1889 )

Szerző : Farkas Gábor ( presbiter, Székesfehérvár )


Rajcsányi János tanulmányait Sopronban és Bécsben végezte. Két nyelven beszélt : magyarul és németül. Nagyvelegre evangélikus lelkészként 1844-ben került, 29 évesen.

Lelkes hazafi, és szónoklataival már az elején részt vett a forradalom és szabadságharc eseményeiben. Az ő személye vezetett oda, hogy Nagyveleg ( a település neve korábban így szerepel: Nagy-veleg ) aktív szerepet játszott a szabadságharc küzdelmeiben a móri járásban, sőt a megyén belül is. Egy 1848. május 16-i feljegyzés szerint a Megyei Bizottmány tagja lett Rajcsányi János és Farkas Ádám közösségi bíró Nagyvelegi lakosok. Rajcsányi szervezésével 67 Nagyvelegi személy jelentkezett Kossuth zászlaja alá a nemzetőrségbe, és a móri járási nemzetőri eskütételre ( 1848. augusztus 20. ). Az ő vezetésével jelentek meg a falu jelöltjei.

Amikor 1848. szeptember 28-án Pesten meggyilkolják gróf Lamberg Ferenc császári altábornagyot, a móri grófi család tagját, prédikációiban egyértelműen állást foglal a váratlan esemény felett, és az altábornagyot hazaárulónak nevezte.

A forradalom és szabadságharc harcaihoz a Nagyvelegi nemzetőrök 1848.december végén csatlakoztak. A feladatuk Perczel Mór hadtestének kiszolgálása és szállítása. A Világosi fegyverletétel után, 1949 augusztusában Mórt megszállták a császári csapatok. A megfélemlítés, „rendcsinálás” jelszava mellett a rebellis falvakat , Csákberényt, Nagyveleget kiemelten kezelték. Falunkban 1849. augusztus 25-én Jablonovsky császári és királyi vezérőrnagy lovas alakulatai törtek be. Lezárták a település kivezető útjait.

Haynaunak jelentik 1849. augusztus 29-én: „Augusztus 25-én Nagy-veleg községben a nemzetőrök tulajdonában lévő elrejtett fegyverek után kutattunk. A rossz szellemű községet megbüntettük: 10 vágómarhát , 50 mérő zabot, 30 vödör bort rekviráltunk. Az elégedetlenséget szító papot nem tudtuk letartóztatni, mivel csapatunk érkezése előtt elbujdosott.”

A néphagyomány  is megőrizte a fenti eseményeket. A nemzetőrök egy része a Sury út menti erdőkbe menekült. Az evangélikus lelkész a templomkertben lévő diófán rejtőzködött, és onnan nézte, hogyan dúlják fel a paplakot a császári katonák. Miután besötétedett lemászott a fáról, és elmenekült, oda ahol sorstársai bujdostak. A találkozás nem okozott gondot hírneve miatt, mert ő szervezte kezdetektől a honvédek élelmezését a falu lakosságának adakozásából. A szájhagyomány még ma is őrzi a bujdosók emlékét. SÁNC-nak nevezi azt a meredek, erdős hegyoldalt, ahova elsáncolták magukat, és gerillaharcra készültek a császári hadak ellen.

Ettől a pillanattól kezdődött a lelkész közel egy évtizedes bujdosása. Ami jogos óvatosság volt az ő részéről, hisz harcostársait, a Csákberényi papokat letartóztatták a Móron állomásozó császári alakulatok, és Nagyigmándon kivégezték őket.

Rajcsányi a Bakonyból Szentmártonkátára menekül, és Radnai János házában talál menedéket. A köznemesi család két gyermekének nevelője, házi tanítóként találja meg az élete értelmét.

Rajcsányi János további életpályáját vázlatosan így jelzi a lexikon: - 1855-1868 tanár a Soproni líceumban, -1868-1869 Lovászpatonán lelkész, -1869-1875 teológiai tanár Sopronban nyugdíjazásáig, -1875-1889 Vadosfán lelkész, itt éri a halál 1889. április 14-én.

Az 1867-es kiegyezés után a Rajcsányi által szerkesztett történelemkönyvből tanultak a középiskolákban. Írói munkásságát és az 1848-49-es szerepvállalását a szabadságharcban több írás méltatta. Megérdemelné, hogy egy utca is megőrizze nevét, talán Nagyvelegen, Vadosfán vagy Sopronban.

Személyét halálának 120. éves távlatában kezdtem tudakolni a mintegy nyolcvan lakosú Vadosfán. Él-e még az emberek tudatában a halálra ítélt forradalmár lelkész iránti tisztelet? Csalódnom kellett. Ma a falu meghatározó személyiségei nem halottak Rajcsányi életéről, munkásságáról, emberi nagyságáról. Abban is bizonytalanok, hogy hamvai a kis falu temetőjében nyugszanak-e. Hála Istennek, Szalai Csaba az evangélikus egyházközség másodfelügyelője kérésemre fogékony volt. Megígérte, minden lehetőséget igénybe vesz, hogy nyomára találjunk Rajcsányi Jánosnak, és átkutatja az egyház halotti anyakönyveit, és átnézi a megszűnt sírok kiselejtezett mészköves síremlékeit a temetőben. Néhány hónap után, azaz 2008. november 1-én, mindenszentek napján megszólalt a telefonom, a vonal végén Csaba barátom Vadosfáról. Jó hírrel szolgált. A temető sarkában összegyűjtött XIX. századi 100, 150 éves síremlékek halmazában megtalálta a Rajcsányi János felíratú sírkövet. A kis falu elöljárói a híres prédikátor megtalált sírkövét a ravatalozó épülete mellett betonba ágyazva állították fel, hogy az utókor számára megőrizzék a halálra ítélt forradalmár lelkész emlékét.

Az én szerepem már csak annyi lesz, hogy március 15-én fiammal elautózzak a Györ-Moson-Sopron megyei kis faluba, hogy nemzeti színű szalagot kössek egy sírköre azzal a szándékkal hogy aki kilátogat a temetőbe, rákérdezzen a temető gondnoknál, hogy kinek az emlékét jelzi a szalag. Reméljük, hogy ezek után mindenki tudni fogja, hogy 1848-as történelmi személyiség alussza örök álmát a Vadosfai temetőben, akit úgy hívnak hogy: RAJCSÁNYI JÁNOS.

Hálás köszönettel a szerzőnek és a szerzői engedélynek hogy megtudott  jelenni a cikk e honlapon.
Hiszen a történet az egyik gyöngyszem a sok közül, családunk híres történetében.

                                                                          Rajcsányi Mihály

 


Családok oldalai


Látogatók száma: 33735